Fél év

Ülök a kanapén, jól betakarózva, a teás bögrémből kavargó gőzt nézem és elemezgetem magamnak az elmúlt hónapokat. Hihetetlen! Igazából ez jutott először eszembe, ha egy szóval jellemeznem kéne mindazt, ami az elmúlt hat hónapban történt velem. 

A kandallóban szépen lobog a tűz, a macska kiterülve alszik a parkettán, a férjem F1-et néz a hálóban, így együtt élvezzük ezt a csöndes őszi estét .

Körülöttem mindenhol anyagminták, divatskiccek és műszaki rajzok hevernek, végre újra beindult a gépezet. Teljes erővel koncentrálok a brandre, ugyanis készülünk az új kollekcióval és egy meglepetéssel is nemsokára. Most kezd minden igazán összeállni, és végre látom, hogy van értelme annak a rengeteg belefektetett energiának.

Ha az ember azt csinálja, amit szeret, akkor nem is kell igazán dolgoznia- mondják sokan, de szerintem nagy butaság! Minden apró kis sikerért meg kell küzdenünk, pláne ha  olyan nagy tervet tűztünk ki magunknak célul, mint a saját divatmárka létrehozása és ha már megvan valahogy fenn is kell azt tartani. 

Épp, hogy elkezdtem csinálni a brandet fél évvel ezelőtt, amiből másfél hónapig csinosítgattuk a Showroomot, majd a sors megint átírta az elképzeléseimet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy én és a nagynéném( amúgy nem nagynéni, hanem anyukám unokatestvére, de ezt mi sose tudtuk megmondani, hogy azt minek mondják, így ezt egyszerűbb volt mondani) vésőt és kalapácsot fogtunk és a pici kis üzlethelyiség vakolatát tégláig levertük. Még sosem láttatok műkörmös csajokat ilyen professzionálisan kalapáccsal és vésővel bánni..Majd jött a padlóburkolat szétszedése, az ablakok és ajtók lecsiszolása, mindent aprólékosan és precízen kivitelezve. Vödröket hoztunk, és 2 30kilós zsák vakolatot használtunk el, amiket kézzel kevertünk szép csomómentesre, mintha süteménymázat készítettünk volna, csak ennek nem volt olyan jó illata a végén. Mindezeken kívül felragasztattuk az álmennyezetet és azt is bevakoltuk. 

A falfestéssel és az ajtó, ablak festéssel még csak csak, de a mennyezettel egyáltalán nem boldogultunk, így azt a férjemnek(akkor még barátom) kellett befejeznie. Szintén férfi munka volt a padlólerakás is, és a polcok felszerelése, galéria beépítése. Mi végezetül felraktuk a függönyöket és berendeztük a kis divatbirodalmamat. Lehetséges, hogy szakmát tévesztettünk, ha valaki női brigádot keres felújítás céljából, hívjon bátran!

Csak ültem ott és néztem azt a  másfél hónapot, amit reggeltől késő estig talpig gipszporban dolgoztunk végig. Esténként hazamentünk, ki-ki a maga otthonába, kikapartuk a körmünk alól a vakolatot, a festéket kimostuk a hajunkból, újra "nővé" változtunk és úgy aludtunk el, mint akiket fejbe kólintottak. Még egyszer köszönöm Kata! <3

Megnyílt a Victoria Lenard Showroom a mi kisvárosunkban és mindenféle ember meglátogatott. Jöttek barátok, ismerősök, de voltak utcáról betérők, akiknek el kellett magyaráznom, mi is az a showroom, hiszen kis város a miénk és, hogy én nem varrónő vagyok! Voltak nagyon kedves emberek, akik biztattak, hogy milyen jó, hogy egy ilyen  hely létrejöhetett itt, de voltak, akik csak annyit vágtak hozzám, hogy úgysem lesz rá itt igény...nekik nem hittem.

Minderre visszatekintve hihetetlen időszak volt, belerázódtam a vállalkozással járó papírmunkákba és egyéb intéznivalókba, csináltam a ruhákat, vezettem a showroomot, azt csináltam, amit igazán akartam. Tele ambícióval, lelkesedéssel és csupa pozitív jövőképpel a karrieremet illetően.

Igen ám, csakhogy mindeközben a magánéletemben is jelentős változások történtek, ugyanis a párommal úgy döntöttünk, hogy már amúgy is sokat beszélgettünk az esküvőről, így az sem lenne nagy gond ha megfoganna szerelmünk gyümölcse... vagy gyümölcsei .

Ahogy a gondolat megszületett a fejünkben, úgy jött az örömhír, hogy szülők leszünk, méghozzá duplán. Miután megtudtuk a nagy hírt az első két hét remekül telt, rózsaszín köd, miegymás, majd jöttek a terhességgel járó "tünetek". Nos, nálam a reggeli rosszullét 0-24 óráig tartott és semmi nem maradt meg bennem, még a víz sem. Rosszul voltam a kánikulától és alig bírtam menni, így ágynak dőltem három végtelennek tűnő hónapig.

Ez nem tett túl jót a vállalkozásomnak, karrieremnek és az éppen megnyílt showroomot hamar elhanyagoltam és persze a brandet is, mivel nem foglalkoztatott más, csak, hogy túléljem a napot és el tudjam fogyasztani azt az 1 pohár kefírt paradicsommal. 

Egy hónappal ezelőtt, az esküvő előtti héten azonban mintha elvágták volna a rosszulléteket leküzdöttem még egy utolsó náthát és újra jól kezdtem érezni magam a bőrömben. Ahogy nőtt bennem az életkedv, úgy vágytam rá, hogy újra tervezhessek és alkothassak, hiányzott a showroom.

Most félidőnél járok az ikrekkel, telis-tele energiával és ötletekkel az új kollekciókat illetően. 

Már alig várom, hogy elújságolhassam Nektek milyen meglepetéssel is készültünk és, hogy lássátok a teljes téli kollekciót!

Millió Csók!

V