"Anya, te így vagy gyönyörű!"
Mi nők hajlamosak vagyunk a végtelenségig elhitetni magunkkal, hogy a testünk önálló életet él és mi mindent megteszünk, de ő csak megy a maga feje után és ott gömbölyödik, gyűrődik, lóg, ahol nem kéne, ugye mindenki tudja mire gondolok. Nincs ez másképp, akkor sem ha szülés után nézünk a tükörbe és elborzaszt a látvány, hogy nincs kockás hasunk két héttel a szülést követően, és mindaz amit a "széplányok" közvetítenek felénk magas egzisztenciájuknak és kiváló bébiszitterjeiknek köszönhetően, nekik majdhogynem elvárás, nekünk halandóknak lehetetlen.
Egy hete olvastam Szilágyi Szilvi - Anyatigris címmel megjelent cikkét ( a bejezés alján linkelem), és ekkor indult el bennem a gondolat, hogy ez engem és még annyi nőt érintő téma, és annyiunkat zárkózóbbá tesz. Én a szerencsésebb nők közé tartozom és annak ellenére, hogy ikreket vártam a pocakomat összesen 3 db csík díszíti, ami most, hogy a gyerekek 2 nap múlva betöltik a nyolc hónapot nagyítóval látszik csak. Az egész terhességet megúsztam csíkok nélkül, és annyira büszke voltam, hogy én " megúsztam", amikor is az utolsó napokban lekukucskáltam és ott volt 3 csík, és én kétségbeestem. Mi lesz most velem, nem fogok tetszeni a férjemnek, magamnak meg pláne nem.
Én ugyanúgy beleestem abba a hibába, hogy azt hittem, megszülöm a fiúkat, aztán rápattanok a futógépre és egy hónap múlva karcsú nádszálként billegek a babáimmal, és lövöm a jobbnál jobb szelfiket szép sminkben, rendezett hajjal. Nem így lett...
A nyolcadik hónapba lépünk mindjárt és én eljutottam odáig, hogy elfogadtam, hogy gömbölyűbb vagyok mint, amikor a fiúkkal teherbe estem 47 kilósan, és van 3 apró csík a hasamon, amire a férjem azt mondta, amikor látta, hogy totális elégedetlenséggel küzdve nézem magam a tükörben, hogy
" Anya, te így vagy gyönyörű!" . Mondjuk úgy, hogy majdnem elhittem, de ezen még dolgoznunk kell.
Tudatosan figyelek arra, hogy a hajam nézzen ki valahogy, egy minimális sminket feldobjak magamra reggel, mert attól magabiztosabbnak érzem magam és hogy annak ellenére, hogy itthon vagyok a fiúkkal és csak sétálni mozdulok többnyire ki, úgy öltözzek fel, hogy az bárhol megállja a helyét és ne ragadjak meg a mackónaci-kinyúlt póló kombinációnál.
Hölgyeim, anyucik, figyeljünk magunkra, a testünk nem lesz tökéletes, hiszen senkié sem az, de attól még jól érezhetjük magunkat a bőrünkben, hogy nincs meg az áhított alak. Felöltözhetünk csinosan és van értelme megcsinálni a hajunkat és a sminkünket, mert ha jobban érezzük magunkat tőle, akkor már megérte!
Mindenesetre "a nyári alak télen készül" elv alapján mostantól jobban figyelek arra mit eszem és mit iszom és megpróbálok a gyerekek, a férjem, a házimunka és a tervezés mellett időt szakítani a testmozgásra , hogy jövő nyáron a strandon gátlások nélkül pancsolhassak a babamedencében!
Samuval
Ahogy ígértem:




Megjegyzések
Megjegyzés küldése