Állj ki a fényre

A minap egy kedves ismerősömmel beszélgettünk egy ruhapróba alatt, és ugyan azon következtetésre jutottunk az élettel kapcsolatban, mégpedig arra, hogy ugyan nem vagyunk az a babérjainkon pihenő típusok, sőt továbbmennék, kifejezetten "pörgős"-nek mondnám magunkat, pláne, hogy mindkettőnknek ikrei vannak, de egyszerűen úgy érezzük, hogy ebben a mindennapi sürgés forgásban nem érjük utol magunkat. Ti is érzitek ezt? 

Érdekes érzés ez, futnak a napok mellettem, még fel sem ocsúdtam, és a karácsony eltelt,  már csak halvány emlékképként él bennem a szeretet ünnepe, de a napok csak futnak, szaladnak, loholnak és biztos vagyok benne, hogy a leggyorsabb hosszútávfutók a világon. Úgy szökellnek át a napokon, heteken életeken, egy szemvillanás az egész és a tinikorból felnőtt lettél, a magányosból családos, a gyerekeid még lelki szemeiddel látod a bölcsőben, de már hokiedzésre hordod őket, vagy befizeted az első egyetemi részletet és  ha szerencsés vagy lakást bérelsz Nekik, ahonnan Ők is elkezdik felépíteni az életüket. 

S, Te próbálsz közben életben maradni, felfogni a felfoghatatlant, pörögsz a gépezetben mint egy lelkes fogaskerék, amire lemoshatatlan tintával lett felfestve a mosoly, hogy nehogy lemossák a könnyek  és nehogy bárki is lássa a boldogtalanságot. Ezért csak gördülsz tovább ...csendben ....

De... Mi lenne ha... Ha megállnánk? Ha reggel a munkába, oviba, suliba, bevásárlásba indulva egy lépéssel bezárnád a menetelést és lassítanál picit. Megállnál, akár a járdán, vagy az autóban ülve, vagy még otthon, nem öntenéd magadba a kávét, hanem kiállnál az ablakhoz, kiülnél a teraszra és lassan kortyonként szívnád magadba az életet. Szembe fordulnál a nappal és állnál ott egy helyben, s éreznéd a napsugarak melegét, éreznéd a bőrödön a boldogságot, amit az a pár napsugár adni tud. 

Szerintem ennyi kell, pár mély lélegzetvétel, nem zihálva, futva, hanem lassan, csak magunkra figyelve beszívni és kifújni....  

Ez csak pár pillanat, de megadja a naphoz szükséges energiát, mert ha a munkahelyeden ülve, úgy érzed nem ez az a hely, ahol neked most lenned kéne, csak behunyod a szemed, és felidézed a reggeli napsugarakat, visszaemlékszel a melegére és tudod, hogy most már jól leszel.

Ha Te is megálltál, csinálj egy képet és használd az #alljkiafenyre hashtag-et, állítsuk meg együtt az időt egy pillanatra.

Legyen szépséges napotok!

V